Isten tényleg hagyja, hogy a háború megtörténjen, és miért tart olyan sokáig, mire eljön a béke?, 4/4 rész

Maguknak az embereknek is meg kell érteniük és elfogadniuk ezt, és vissza kell térniük a Mennyei Minőséghez, beleértve az együttérzést, beleértve a jóságot, beleértve mások segítését. És mindenekelőtt, soha ne öljétek meg a saját gyermekeiteket, ne segítsetek másoknak megölni a gyermekeiket és/vagy ne öljetek ártatlan állat-személyeket, ne segítsetek megölni ártatlan állat-személyeket, sőt, ne egyétek meg őket.

Tényleg imádkozom, hogy egy nap mindannyian meglássátok azt a képet magatokban, hogy a karma hogyan működik, hogy később szenvedést okozzon nektek. Néhányan azonnal szenvednek. Sok igaz történet van arról, hogy azok, akik kutya-személyeket vagy állat-személyeket ölnek, utána szörnyen szenvednek, és szinte azonnal. És vannak, akik utána még hosszabb ideig fognak szenvedni, mert előző életükben vagy életeikben nagy érdemeket szereztek, amelyek bizonyos mértékben vagy egy bizonyos ideig megvédik őket. De utána végül fizetniük kell érte, mert senkinek nincs olyan határtalan érdeme, ami képes megvédeni a rossz karmádtól.

„A könyörtelen, csirkéket gyilkoló zöldségbolt tulajdonos rettenetes karmája!”

HOST: Első történetünk 2019-ben történt, és egy világi buddhista osztotta meg, aki szemtanúja volt a szívszorító karmikus következményeknek, amelyekkel egy Tuấn és Hoa nevű párnak kellett szembenéznie.

Narrator: Hallottam a csirkék kétségbeesett kiáltásait – éles, átható hangot, ami megzavarta a csendet körülöttem. Megálltam, és ösztönösen Tuấnra pillantottam, aki a közelben állt, bal keze egy aranytollú kakas nyakát markolta, míg jobb kezében egy csillogó kést tartott. A kakas hevesen küzdött, vadul csapkodott a szárnyaival, de nem tudott szabadulni. A penge egy pillanat alatt átvágott rajta, és élénkvörös vérpatak csordult ki belőle, amely a repedezett cementpadlóra ömlött, amint a madár utolsó kiáltását elvágta. […] De ami még mélyebb borzongást küldött belém, az az arca volt – teljesen kifejezéstelen. Egyetlen homlokráncolás, még csak egy pislogás sem. Úgy hajtotta végre a tettet, mint egy gép, mintha az élet, amit épp most vett el, semmit sem jelentett volna. […]

Egy homályos álomban a gyümölcsbolt előtt álltam, de ez nem a nappal megszokott jelenet volt. Az ég koromfekete volt, és egyetlen lélek sem volt a láthatáron. […] Hirtelen egy hatalmas kakas jelent meg a kis udvar közepén. Legalább tízszer akkora volt, mint egy normális csirke, tűzpiros tolla pedig olyan volt, mint a tűz. Kerek, izzó szemei fényesen ragyogtak a sötétben, és egyenesen rám meredtek. Futni akartam, de a lábaimat mintha lefogták volna, nem tudtam megmozdulni. A kakas nem kukorékolt és nem vergődött; csak állt ott, mozdulatlanul, égő szemei mintha egyenesen a lelkembe hatoltak volna. Aztán megszólalt – nem kukorékolt, hanem egy mély, tiszta hangon, beszélt, mint egy ember: „A saját lábával fog fizetni. Vér folyt, az adósságot vissza kell fizetni.”

HOST: Miután átélte ezt a különös, prófétai álmot, a világi buddhista csak csendben imádkozhatott Tuấnért, hogy ébredjen fel, mielőtt túl késő lenne. De amikor a karma beérik, annak következményei elkerülhetetlenek. 2023 telén Tuấn súlyos balesetet szenvedett, miközben úton volt, hogy csirke-személyeket szállítson egy megrendelőnek.

Narrator: Tuấn a kórházi ágyon feküdt, arca sápadt volt, lábait szorosan kötszerbe tekerték, bár a fehér ruhán már átütöttek a vörös foltok. Az orvos azt mondta, hogy súlyos combcsonttörést szenvedett, és a gerince is súlyosan megsérült. Megtettek mindent a műtéttel, de annak az esélye, hogy valaha is újra járni fog, szinte nulla. Deréktól lefelé lebénult, valószínű egész életére.

HOST: Egy nap, bűntudattól és megbánástól elborítva, Tuấn kifejezte a vágyát, hogy találkozzon a világi buddhistával.

Narrator: „Tévedtem – mondta, miközben könnyek csordultak végig az arcán. – Nem kellett volna megölnöm őket. Nem kellett volna a karmából gúnyt űznöm. Már hiszek benne... de már túl késő! […] Múlt éjjel azt álmodtam, hogy egy feketébe öltözött, homályos arcú férfi áll a szobám sarkában. Nem szólt egy szót sem, csak a lábamra mutatott, és nevetett. De a nevetés nem emberi hangon szólt, úgy visszhangzott, mintha a föld mélyéről jött volna. Aztán megszólalt: ’Ez még csak a kezdet. A vér nem elég. Az adósság még nincs kifizetve.’ Felrázott az ébredés, de a hideg abból az álomból még mindig belém tapadt, valóságosnak éreztem.” […]

Megfogtam a kezét, és próbáltam nyugodtan beszélni: „Tuấn, most, hogy rájöttél a hibádra, még nem késő. Kérlek, őszintén bánd meg, ismételgesd Buddha Nevét, és kérj bocsánatot. Amit elvetettél, azt valóban vissza kell fizetned, de az igazi megbánás segíthet enyhíteni a karma terhét.” Megrázta a fejét, könnyei még jobban potyogtak: „Te ezt nem érted. Most érzem! A halál nem a vég. Attól félek, hogy a következő élet még rosszabb lesz, mint ez. Annyi csirkét öltem meg... Annyi élettel tartozom... Hogyan fizethetném mindezt vissza?!”

Részlet „A holdhónap első napján történt kutyamészárlás állítólagos közvetlen következményei” című szövegből

Narrator: Vàngot szorosan egy kókuszfa tövéhez kötözték, mind a négy lábát kötéllel, a nyakörvét olyan szorosan húzták meg, hogy remegett, mintha érezte volna a sorsát. Széles szemei vörösödtek, csendben könyörgött az öt férfinak, miközben farka lelógott. […] Tý Ðen felemelte a kést, és az acél penge lecsapott a kutya nyakára. A fényes vörös vér patakként spriccelt, a Tư Lùn kezében tartott régi kerámia tálba fröccsent, és szétterült a száraz, repedezett földön. Vàng küzdött, szeme tágra nyílt, gyűlölettel ragyogott, mintha be akarná égetni sorsát az öt férfi agyába. […] Tý Ðen öntelten emelte fel a hangját, mint egy király, aki háborút hirdet: „Fenékig, testvérek! A kutyahús az első napon szerencsét hoz az egész évre. Nem félek se istentől se szellemtől!” […] Azon az éjszakán az egész falut megrázta a kutyák hosszú, szomorú vonyítása, amely a mezőkről egészen a folyópartig visszhangzott. Nem csak egy kutya volt, hanem látszólag több tucat, akik közel és távol vonyítottak, mintha a sötétségből szellemeket idéznének meg. A gyerekek sikoltoztak, az idősek pedig remegtek, buddhista imákat mormolva. […]

Tư Lùn, a csoport legbeszédesebb tagja, félelemben kezdett élni azután az éjszaka után, amikor a kutyák üvöltése visszhangzott a faluban. […] Álmában Vàngot látta, akinek vér csöpögött a nyakáról, vörösen izzó szemekkel állt az ajtaja előtt, és egyenesen rá nézett. […] A második éjszaka Tư Lùn nem tudott aludni. […] Kikukucskált az ajtó résén, és rémülten megdermedt, amikor látott egy nagy fekete kutyát olyan izzó szemekkel, mint a forró parázs. […] Sikított és kirohant az udvarra, hogy eljusson a szomszéd házához. De amint kilépett a sikátorból, hirtelen egy háromkerekű szekér bukkant fel a semmiből, halálos szélrohamként száguldva, és elgázolta. […]

Ba Mập, akit Tư Lùn halála megrázott, alvászavartól és étvágytalanságtól szenvedett, mintha szellem kísértené. […] A harmadik éjszaka úgy döntött, hogy nem marad otthon, és a falu túlsó végében lévő rokonához futott. […] Éjfél körül kutyák üvöltése visszhangzott az ablakon kívül, és hideg, félelmetes hangon a nevét kiabálták. Remegve a takaróba kapaszkodott, és zokogva motyogta: „Könyörgöm, többet nem fogom megtenni.” Hirtelen éles reccsenés hallatszott a tetőről, mintha egy ág tört volna el. Kirohant az udvarra, hogy visszaszaladjon anyja házához, de amint elérte az utcát, egy elszabadult teherautó bukkant fel a semmiből, és elgázolta. […]

Hai Rô, akit Ba Mập halála megrémített, teljesen pánikba esett. […] A negyedik éjszaka kutyák üvöltése hallatszott a háza mögötti banánültetvényről, szomorú és hátborzongató, mintha szellemeket idéznének. Kését a sötétség felé lendítette, de az eltört és éles reccsenéssel a földre esett, mintha a túlvilágról érkezett volna a figyelmeztetés. A folyóhoz rohant, remélve, hogy elrejtőzhet egy csónakon, mert úgy gondolta, hogy a víz elűzi a nyugtalan szellemeket. De amikor rálépett a bambuszhídra, az eltörött, és ő a folyóba esett, ahol a hajó propellere nyakon szúrta. […]

Năm Sẹo, a csoport legkeményebb tagja, megpróbált félelemmentesnek tűnni, de legbelül már elhatalmasodott rajta a félelem. […] A hatodik éjszakán, miközben esett az eső, Năm Sẹo úgy döntött, hogy elhagyja a falut, mert úgy gondolta, hogy ha messzire menekül, megtöri az átkot. […] A hideg esőben üvöltést hallott a bokrok közül, és gúnyosan felnevetett: „Kóbor kutya, mi? Elkaplak és húst csinálok belőled.” […] Követte az üvöltés hangját, és egyre mélyebbre hatolt, miközben az eső egyre erősebb lett. […] Előtte egy nagy kókuszpálma állt, vastag, kusza ágakkal. […] A fa alatt Vàng mozdulatlanul ült, átázva, vörösen izzó szemekkel, vérrel befestett nyelvvel. […] Năm Sẹo megdermedt, szíve vadul dobogott. […] Vàng üvöltött, átható hangja visszhangzott az erdőben, mint egy végső átok. […] Năm Sẹo az út felé rohant, hogy visszameneküljön a faluba, de hirtelen egy motorbicikli bukkant fel, és elgázolta. […]

Tý Ðen, az utolsó túlélő, most elsöprő félelemben élt. […] Térdre esett, és elfúló hangon könyörgött, mint egy reménytelen ember: „Kérlek, ments meg! Hibáztam! Többé nem fogom megtenni!” […] A hetedik éjszakán úgy döntött, hogy motorjával elindul a kis folyóparti szentélybe. Az oltár előtt térdelve tömjént gyújtott, és remegő hangon imádkozott: „Tévedtem, őszintén megbántam. Vàng, kérlek, bocsáss meg.” […] Visszafelé egy háromkerekű szekér hirtelen felé száguldott, és ütközött a járművével. Tý Ðen a földre zuhant, erősen vérzett, de túlélte.

Mielőtt követtelek Téged a spirituális gyakorlásban, halász voltam, a tengeren dolgoztam. Számtalan lényt öltem meg a vízben, és már fiatal koromban, alig több mint 25 évesen, sok olyan betegségem volt, amely a húsfogyasztással állt összefüggésben, mint például krónikus arcüreggyulladás, szív- és érrendszeri betegségek, ízületi fájdalmak, porckorongsérv és klausztrofóbia. Akkoriban nagy fájdalmaim voltak. Sok orvoshoz elmentem, de hiába. Egy nap a bátyám, aki a Mesterrel gyakorol spirituálisan, azt tanácsolta, hogy hagyjam abba a halászatot, legyek vegán, és gyakoroljak spirituálisan. Hallgatva bátyámra, vegán lettem, és elolvastam a Mester könyveit. Aztán egy idő után, 2014. november 1-jén a Mester beavatott, és azóta a Quan Yin Módszert gyakorlom. Az egészségem fokozatosan javult, és most normális és egészséges vagyok. Szeretetem és bölcsességem egyaránt fejlődik. Szeretném elmesélni a Mesternek egy belső élményemet:

Egyszer meditációm során hirtelen vörös foltokat vettem észre a hasamon, amelyek lassan növekedtek, és megdöbbenve láttam, hogy sok lény mászik ki belőlük, például tintahal-, polip- és apró hal-személyek, stb. Nagyon fájdalmas volt. Sokan közülük nem akartak kijönni, ezért a kezemmel kellett mindegyiket kihúznom a testemből. Akkor leírhatatlan fájdalmat éreztem! És amikor mind kijöttek, nagy megkönnyebbülést éreztem. Csendben megértettem: amikor a Mestert követtem, hogy gyakoroljam a Quan Yin Módszert, a Mester Magára vette számos múltbeli karmámat, és feloldotta a rögzített karmámat, amiért sok életen át kellett volna fizetnem. Ezeket a fizetéseket egyetlen meditációs ülésre rövidítetted le, hogy így a testem egészségesebbé váljon, és folytathassam a gyakorlást a felemelkedésért.

És a Mester Áldó Erejének köszönhetően, ami a meditáció alatt átjárta a testemet, azok a lények, akiket megöltem, megbocsátottak nekem, és kijöttek a testemből. Nagyon köszönöm Neked, hogy megmentettél a tudatlanságomtól ebben a világban. […]

Az egyik rokonom megbetegedett, miután megkapta a második COVID-19 oltást. Súlyos hólyaghurut volt, húgycsőgyulladással. Több orvosnál járt, de egyikük sem tudta azonosítani, hogy milyen baktériumról van szó, ezért nem tudták felírni a megfelelő gyógyszert. Túl nagy fájdalmai voltak ahhoz, hogy dolgozni tudjon menni. Meditáció közben láttam, hogy a húgycsövéből csirke-személyek csontjai és tollai ürültek ki. Rájöttem, hogy a betegsége a húsfogyasztás karmikus büntetése volt. (A csirke-személyek jöttek, hogy bosszút álljanak.) […]

Egyszer összeszedtem a bátorságomat és beküldtem egy szívküldi üzenetet a Supreme Master TV-nek, és egy nap láttam, hogy adásba került! […] Amire nem számítottam, az az volt, hogy a Mester a szűkös ideje ellené- re is hagyott nekem egy üzenetet, ami egy szavakkal leírhatatlanul gyengéd Szeretet volt. […] Egyébként, a Mester a válaszában hangsúlyozta a vegán életmód fontosságát. Siettem megnézni a nyilvántartott vágóhidak listáját. Ami megdöbbentett, az az volt, hogy a vágóhidak leginkább azokon a területeken koncentrálódnak, ahol több a katasztrófa! […]

Apám korábban nagyon szerette az állat-személyek húsát. Amikor 39 éves volt, egy apáca azt tanácsolta neki, hogy 40 éves korában váljon vegánná. Nagyon elégedetlen volt ezzel a tanáccsal. Pedig miután betöltötte a 40-t, a családi vállalkozásunk fokozatosan hanyatlani kezdett, ő továbbra is minden étkezéskor rengeteg állat-személy húst evett. Csak 68 éves korában kezdett megbetegedni, miután kimerültek az életében megszerzett áldott jutalmai; meglepő módon rájött, hogy az élete megváltozott. Mindannyian azt tanácsoltuk neki, hogy váljon vegánná. Vonakodott megtenni, de hogy megmentse a saját életét, megpróbált vegán lenni. A vegán étrend sokkal simábbá tette a gyógyulási folyamatát. […]

Rendben. Ez lenne a válasz arra a kérdésre, amit feltettetek nekem: „Miért engedi Isten, hogy háború legyen?” és „Miért tart olyan sokáig a béke megteremtése, habár a világ minden nagy vezetője keményen igyekszik tárgyalni a háborúról, a háborús játékról, hogy a helyzetet újra békéssé és élhetővé tegyék, hogy a világ vagy az országok újra békét és tisztességes életet éljenek.” Nem igazán akarok túl sokat beszélni erről, mert azt hihetnétek, hogy azt akarom… hogy a tanítványaimmá tegyelek titeket. Nem, nem. Sokszor elmondtam nektek. Bemutattam nektek sok más vallást, sok más vallási szervezetet, sok más hitrendszert. Bemutattam nektek mindazt, amit már tudok. De még mindig úgy érzem, hogy sokan közületek még nem értitek, ezért újra és újra megpróbáltam beszélni, habár nem igazán szeretek.

Nagyon szeretnék csak egy békés életet élni, egy normális életet, mint mindenki, a szokásos spirituális gyakorlásommal, amíg Isten megengedi, hogy Hazatérjek. De nem tudok mindig csendben maradni, amikor látom, hogy az emberek a tudatlanságban szenvednek, és a tudatlanságuk valóban fájdalmat és szenvedést okoz nekik ebben az életben, majd utána a pokolban. És a pokol után folytatódik: talán emberré válnak, állat-személlyé, és újra és újra és újra szenvednek, soha nem kerülve ki a körforgásból.

Mindez álmatlanságot okoz nekem. Sokat sírok. Ezért még próbállak emlékeztetni titeket. Remélhetőleg néhányan, néhányatok meg fogja érteni, és megpróbál visszatérni az igazi emberi mércéhez, amely minden Menny és még a pokol mércéje is. Még a maja is, ha erényesek vagytok, erkölcsösek vagytok, nem mernek még a közeletekbe sem jönni, hogy lássátok őket, nem hogy bántani titeket vagy a pokolba vinni titeket, nem. De ha bármelyik emberből hiányzik az erkölcs, hiányzik az erény, akár csak a gondolkodásban, akkor esélyük lesz arra, hogy odajöjjenek hozzátok, ártsanak nektek, és rosszabbá tegyenek titeket – gyengítsék a védekezéseteket és az akaraterőtöket.

Mert amikor olyan dolgokat gondoltok vagy cselekszetek, amelyek nem Mennyei jellegűek, hanem pokolszerű, akkor csökkentitek a rezgésszinteteket, az értéketek mércéjét. Olyanná váltok, mint ők – mint egy pokoli lény vagy mint egy ördög, mint a gonosz vagy mint egy nagyon méltatlan lény. Nem vagytok Mennyei lények. Még arra sem vagytok méltóak, hogy embernek számítsatok. Amikor az ördögök ezt meglátják, tudni fogják, hogy elbuktatok. Akkor eljöhetnek hozzátok a beosztottjaikkal, kínozhatnak titeket, vagy egyre rosszabbá tehetnek titeket a tisztességes, erkölcsi és erényes normákban. Így árthatnak nektek. Szóval kérlek, mindig tartsátok tisztán és egyszerűen az elméteket, a gondolataitokat, a beszédeteket és a testi cselekedeteiteket. Senkivel szemben ne legyenek ártalmas gondolataitok. És mindenekelőtt ne vegyetek részt az állat-személyek húsából származó gyilkos energiában. Akkor biztonságban lesztek.

Nem kell követnetek engem. Csak kövessétek ennek a világnak az erkölcsi szabályait. Csak tegyetek jót, hogy több jó érdemet szerezzetek. Ebben a fizikai világban mindent, amit akartok, ki kell érdemelnetek, még ha a legmagasabb Mennyből is jöttetek, ha egyszer itt vagytok – mert tartoztok vele. Tartoztok ennek a világnak azzal, hogy eszitek az ételüket. Ezért fizetnetek kell. Szóval, ha dolgoztok, hogy megkeressétek a kenyereteket, segítetek másoknak, akkor nem vagytok adósságban. De mégis, ha a világ tele van káosszal és bajokkal, lehet, hogy részt kell vennetek ebben a kollektív karmában. Szóval, hogy mindezt elkerüljétek, tartsátok magatokat tisztán, erkölcsileg feddhetetlenül. Bármi jót, tegyétek meg azonnal. Bármi rosszat, kerüljétek el. És mindig imádkozzatok Istenhez, hogy védelmet, szeretetet és megbocsátást kérjetek. Akkor minden rendben lesz.

Nem kell követnetek engem, vagy bárkit. Ha az emberi mércétek jó, szilárd, akkor rendben vagytok. Újraszülethettek emberként, és magatokkal vihetitek az összes érdemeiteket, így gazdaggá, híressé és szeretetté válhattok, és békét élvezhettek a családotokban, az életetekben és az országotokban. Remélem, hogy néhányan meghallgatnak, azok közül, akik valóban emberek, akiknek emberhez méltó lelkük van. De persze sokan vannak, akik nem fognak meghallgatni, mert nem emberek. Nincs lelkük. A negatív erőből származnak, vagy maguk is ördögök. Szóval, ha láttok embereket, akik ilyenek, próbáljátok elkerülni őket, amennyire csak tudjátok. És ha velük kell lennetek, imádkozzatok Istenhez. Imádkozzatok a Mennyhez, hogy

védjen meg. Rendben, ennyi most. Szeretlek titeket, és imádkozom Istenhez, hogy legyen könyörületes veletek, bocsásson meg nektek, áldjon meg titeket, szeressen titeket, és mutassa nektek az utat. Ha hozzám jöttök, persze mindig kész vagyok spirituálisan segíteni nektek. De ha nem jöttök, akkor kérlek, vigyázzatok magatokra. Imádkozzatok Istenhez állandóan, amikor csak tudtok. És legyetek jó emberek. Segítsetek másoknak – jobb, ha senkinek sem ártotok. Csak ne feledjétek: még egy gilisztának se ártsatok. Isten áldjon meg mindannyiunkat, bocsásson meg mindannyiunknak, és vezessen vissza mindannyiunkat az igazi, valódi, csodálatos, ragyogó, gondtalan, békés, boldog Otthonba. Ámen.

Köszönjük Neked, Uram, a Nagy- lelkűségedet, a Szeretetedet és az irántunk tanúsított Együttérzésedet. Legyél Te is mentes a szenvedéstől, Uram, mert az emberek a Te gyermekeid. És amikor rosszat cselekednek, a pokolba kerülnek, Te szenvedsz. Mindent megteszek, hogy ezt enyhítsem Neked. Te tudod ezt. És az most sokkal, sokkal kevesebb. Folytatni fogom. Nem csak embereknek vagy állat- személyeknek segítek, Te tudod. Arra is törekszem, hogy minimali- záljam, csökkentsem, vagy teljesen megszüntessem a Te szenvedésedet. Segíts nekem, Uram, MaPa-m – Anyám és Apám –, Aki olyan Szerető, olyan Együttérző, olyan Kedves, olyan Megbocsátó vagy, hogy azt tegyem, amit Te akarsz. Köszönöm, MaPa. MaPa-nak azt kell mondanunk: Köszönjük, köszönjük, Drága MaPa, Legdrágább MaPa, Legszeretettebb MaPa. Vagyis Mama és Papa.

Photo Caption: “A fenti képpel a Nap ezt fejezi ki: ‘Szeretve és tisztelve vagy’, hát, köszönöm, drága Nap, csak légy szelíd ehhez a világhoz”

Kép letöltése